Tracking Padova

Szúnyog. Aludj. Szúnyog. Lámpa fel. Le. Szúnyog. Lámpa fel. Csatt. Ciao! Lámpa le.

Ébredés. Aludj. Süt a nap. Aludj. Csörög a telefon. Felugrom. Lenyomom. Visszafekszem. Hüvös van. Kell majd a pizsi felső? Csörög megint. Lenyomom. Fürdő. Lámpa fel. Ez én vagyok? Haj, deo, Boss Orange. Ez én vagyok. Forró víz. Három az egyben. Croissant. Száraz. Maradék kávé. E-mail? Nyilván tegnap éjfél óta rengeteg. Sporthír? Uncsi. Narancslé. Fogmosás. Öltözés. Megint ezt? Megint. 9. Már ott kéne lennem. Jó, hogy olaszok.

Siet. Nem nagyon, mert kijön rajtad az összes kávé. Fizika tanszék, előadó, papírbolt, zebra, kávézó, gyógypapucs, kebab, könyvek, körforgalom, büfé, Policlinico Universitario. Pronto Scoccorso, túlsó ajtó, balra, egyenes, lépcső le, Ambulatorio, jobbra, két emelet fel. Álca felvesz. Köpeny. Ecocardio. Buon giorno! Ciao! 

Meleg. Légkondi be. Gép be. EchoPAC. Diletta_PH_Patients.xls. Tracing. Overgaining. Tracing. Shit! Jó lesz ez, én jobban látom. Gombaaa. Ez se értelmes PISA. 2 vagy 3? Vena contracta? Szerinte kettő. Ránézésre 3. Nem igaz, hogy nem lősz bele PW-vel! Hogy lesz így RVOT? PHT. 1 vagy 2? Gainelek, futtatok. Sok. Már megint ez a szám megy a rádióban? Rosszabb, mint a Class. Ibrahimovic. Gainelek, trace-elek, Mekk Elek. 115 Hgmm??? Ez meg egészségesebb nálam. Csak azok a csajok jönnek be, akiknek van jobb kamrájuk. Különben is. A budai aneszteziológusok is megmondták. Jobb kamra nélkül nem lehet élni. Országomat egy free wall-ért! Halál a májra. Vena cava. Manuel meleg, vagy én vagyok türelmetlen? Diletta. Finde Özil. Nem igaz, hogy 10 percnél többet nem bírsz egy helyben ülni. Mérjed! Addig guideline. Minek vettem könyvet? San Benedetto ráborult. Éhes. Csoki van. Kávé. Fél euro. Megyek a távolabbiba, ott erősebb. Meg sétálok. Bedobom, megiszom. Csoki. Gainelek, trace-elek.

Álca le. Ajtón ki. Pronto Scoccorso, büfé, körforgalom, könyvek, kebab, gyógypapucs, kávézó, zebra, papírbolt, előadó, fizika tanszék. Kulcs megfog. Megfordít, mert úgy megy bele. Másik kulcs. Harmadik. Ablak ki. Szúnyogirtó be. Pesto-s kenyér. Megesz, e-mail, facebook. Még mindig nem írt... Hollandiában is ez volt. Sooner or later. San Benedetto. STATISTICA. Szignifikáns? Épphogy. Korrelál? Alig. Bezzeg amivel nem kéne! Mindegy. Majd Badano. Csoki. San Benedetto. Skype. Fekvőtámasz. Fürdés. Fogmosás. Trónok Harca vagy Gyilkos elmék? Trónok Harca.

Szúnyog. Aludj...

Híresen nagy lyukú szitára hajazó memóriám miatt leírom (nagyrészt saját magamnak) azokat a benyomásokat, tippeket és trükköket, amikkel meg tudnék barátkozni az otthoni hétköznapokban.

Ahogy a philipses kurzus is kezdődött: "the most important thing in this ten-day, very advanced IT course about Xcelera PACS that you have to remember: drink well enough coffee". Itt minden alkalmazottnak van egy helyes kis kulcsa, amit ha beilleszt az automatákba (nem csak kávé: csoki, üdítő, stb.), akkor bizony ingyen és bérmentve kapja áhított termékét. Szerintem kávéra nálunk is nyugodtan be lehetne ezt vezetni, jó lenne a cost-benefit arány, karácsonyi ajándékként javaslom a munkatársaknak!

A TEE fejre ráhúznak egy jókora gumit, úgy megy le a betegbe. Megkérdeztem, napi egyszer kell csak sterilizálni így, ami gyorsít is, meg a fej élettartamát is növeli. Nyeletésnél pulzoximetria és RR monitor fenn.

Echo-ágy, ilyen is van! Ha valaki nem az átkaroló hadművelettel vizsgál (márpedig nem), akkor az ágy oldalából ki lehet venni egy olyan 20x30 cm-es részt, aminek helyéről kukucskálva jó ablakok nyerhetők, pláne, ha az elülső hónaljvonalig kell lemenni.

Természetesen a 4D-re tervezett GE Vivid E9 csúcsmodell álldogál az ambulancián (mondjuk rá van írva, hogy a GE tulajdona és kizárólag tudományos célokra szabad használni - ez többé-kevésbé teljesül). Beteg bejön, kap rögtön egy háromoldalas papírt, hogy ők bizony fel fogják a felvételeket használni tudományos mérésekre. Mindenféle páciensre, kontrollra azonos protokoll vonatkozik, kezdve a sima 2D fejjel, majd a 3D (csúcsi négyből full volume, majd bal kamrára, illetve jobb kamrára optimalizáltan is, illetve PLAX; multi-slice 4-7, általában 6), majd vissza a 2D-re subxyphoid, illetve suprasternal. Elképesztően szépek a 3D volume rendering képei, haza kéne tolnom ezt az E9-t... 

A mérések túlnyomó többségét off-line, számítógépen, az EchoPAC-kel végzik. Ehhez persze kell az, hogy a gépről az archiválás kb. 1, maximum 2 perc alatt történik meg (pedig 3D data set is van benne!), és a PC-n már látható is a vizsgálat, lehet szépen szöszölni a trace-ekkel, stb. Rutinszerűen néznek bal, illetve jobb kamrára is AFI-val longitudinális straint, illetve azonnal indul a TomTec plugin az EchoPAC-ből és ott helyben megszületik a jobb kamrai volumen rekonstrukció is 3D-ben. A bal kamrai 3D volumeneket azt hiszem tudja önállóan az EchoPAC, míg a pitvari volumeneket area-length módszerrel számítják a klinikai gyakorlatban, tudományosan pedig szintén TomTec-kel 3D-ben. Persze ez csak akkor kivitelezhető a mindennapokban, ha az EchoPAC átküldi a kórházi leletező rendszernek az adatokat. Bizony, átküldi. Összességében MR részletességű lelet születik, bár azért a pontosság hagy kívánni valót maga után, természetesen ez is az echoablaktól, illetve a gyakorlott kezektől függ.

Rossz a kép? Adnak kontrasztanyagot! Kén-tetrafluoridot. 

GE-s módi, de nem hülyeség: nem acquire és a következő x másodpercet/szívciklust veszi a gép, hanem: store, visszatekerik pl. 3 szívciklust, majd újra store-ral rögzítik, tehát visszafelé tárolnak.

Folyamatosan 75-80 FPS a minőség. Mégis, ahogy láttam, csak 150-500 MB egy study... Hogy lehet ez kedves Philips?

A munkatempóról: kedvesen megkér egyik nap Denisa Muraru, hogy holnapra ne sok kérdéssel készüljek, mert szörnyű nehéz napja lesz, sok TEE-vel. Gondoltam is magamban egy számra, 10. Na ez a kemény nap tartott reggel 9-től délután 4-ig (a rezidensek kivételesen tovább is maradnak, de általában ilyenkor megáll az élet), 3(!) db. TEE-vel... A napi átlag betegforgalom nem éri el az egy emberre jutó 4-5 főt. Pedig aztán eléggé progresszív az intézet, egyik délelőtt 4 ARVD sétált be.

Irigy vagyok: 210 fős kontroll csapat van.

Nem olyan nagy a lemaradásunk, mint gondoltam. Úgy érzem, hogy mind tehetségben, mind anyagiakban versenyképesek lennénk, a kulcs a szervezés. Az expert echosnak muszáj, hogy legyen ideje a tudománnyal foglalkozni, és akinek megvan hozzá a keze és az agya, annak kell felvennie a study-s vizsgálatokat. Ez Badanoéknál sem több, mint 2-3 fő. Nagyon át kell gondolni, hogy ki, és milyen progresszivitású echokat csináljon. Álmodozom egy 3D-s TTE fejről, mert sok esetben kiválthatja a TEE-t és tudományosan is fel tudnánk zárkózni. Nekem nagyon kényelmes lenne és gyorsítana az off-line reporting, de jelen rendszerünk az iE33-Xcelera-MedSol vonalon teljesen alkalmatlan erre. Egységes tudományos protokollra lenne szükség, főleg sok-sok kontrollt gyűjtögetni. Bővíteni, csinosítani kellene a hétköznapi leleteket is, ami több munka nyilván, de elegendő erőforrással (ember, idő) megoldható lenne. Talán nőne a Philips compliance-e is, ha érdemi vetélytársat kapna egy komoly GE gép személyében. Ha lenne mindkettő, akkor érdemes lenne elgondolkodni a TomTec megoldásain, elvileg az mindkét vendorral kompatibilis. A jobb kamrai rekonstrukciós programot elnézve tudnak valamit ott Unterschlessheimban, nem valószínű, hogy a speckle tracking kevésbé lenne átgondolt, bár az EchoPAC-et nagyon megkedveltem, kiismertem. Pénz, pénz, pénz.

Jobb kamrai, jobb és bal pitvari vonalon  elment mellettünk a világ, de a sportolókra (strain elsősorban) még nem sok ilyen cikket találtam. A TTE 3D-t, illetve az AFI-t érdemes lenne klinikai gyakorlattá tenni, illetve különleges betegcsoportokon vizsgálni, pl. HTX. Gondolkodom még abláció-pitvari funkció vonalon. 

Nem voltam éppen kreativitásom és kísérletezőkedvem zenitjén, mikor betévedtem ebédelni egy McDonald's-ba. Egy időben felkapták a médiákok a témát, hogy egyes termékek (kóla, mosópor, stb.) szándékosan hitványabb minőségben kerül el hozzánk, mint a nyugati országokba. Eddigi tapasztalataim alapján, ha akartam, bele tudtam magyarázni, hogy a holland Coca-Cola finomabb, mint a magyar, de az új élmények és kihívások melletti felfokozott lelkiállapot nem alkalmas higgadt összehasonlításra. Ezzel szemben rendeltem valami menüt, megettem a krumplit, olyan volt, mint bármikor. Aztán nekiláttam a szendvicsnek. Olyan szinten volt minőségi a kenyér! Sűrű volt, ízletes. A marhahús a szokásos, de rajta valami olyan nemes saláta (???) volt, valami olívaolaj alapú kis esszenciával megbolondítva, hogy ízorgiaként ragadott magával, amit valljuk be, nem a "Mekiben" keres az ember. Féltávnál pedig furcsa érzés vett rajtam erőt: kezdek jóllakni. Ez sem általános ilyen helyen. Végére maradt a fagyi. Ott kezdődik a dolog, hogy megkérdezték, hogy most azonnal odaadják, vagy majd később hozzák utánam. Elővettem legmagyarabb bizalmatlanságomat és közöltem értetlen szemekkel, hogy MOST. Pisztáciás McFlurry. Ami Magyarországon simán elolvad 5 perc alatt. Na ez nem... Ugyanolyan állagú volt, mire sorra került, és az íze pedig még abszolút értékben is remek volt, nem csak ha egy gyorséttermi fagyi a mérce. Mégis el kell gondolkodni ezen a Nyugat-Kelet irányú minőségi grádiensen. Csak lehet, hogy abból a szempontból érdemes megközelíteni, hogy mire van igény egy adott országban. Az olaszok lehet, hogy egy kelet-európai szinten kiszolgáló McDonald's-ba nem mennének be, mert az otthoni, vagy a pizzeria-beli koszt finomabb, olcsóbb. Még a végén be kellene csukni az olasz láncot. Vagy emelünk a színvonalon, hogy az igényesebb ízlelőbimbókat is megpróbáljuk kiszolgálni. Na, Gault&Millau befejezve.

Már második este nézem, hogy mi a fene ez a villogás fentről. Lézer? Vaku? Valami tükröződő autólámpa? De ennyiszer? Hang, meg eső nem kíséri (pláne nem lehűlés), ergo vihar nem lehet. Hát de. Egészen különös, hogy olyan magasnak tűnik itt az ég. És Iuppiter a villámait annyira fenn szórja, ráadásul nem lefelé, hanem oldalfelé, hogy fel sem tűnik, hogy fent bizony dúl a háború az istenek és a titánok között. Overwhelming.

Tudom, tudom, a mikroblogging a divat, én meg küldök egy heti összefoglalót... Ez van. Nem mintha magamnak írnám, nem vagyok introvertált (sicc!), sőt, úgyhogy remélem lesz, aki el is olvassa. És nem csak olyanok, akiknek egyébként is mindent elmesélek. 

Szóval kigurultam a szegecses bőröndömmel a Népligetbe (azért szegecses, mert az eindhoveni repülőn a kis támasztókát letörték róla és már csak a rögzítő csavarok állnak ki belőle, így ha ügyesen húzom, látszik a nyoma a parketten, megszerelni meg ugye, minek...), jót blicceltem újfent, pedig nem szokásom, de ha elég magabiztosan megy az ember, mindent bevesznek a sasok. Check-in van a nemzetközi autóbusz járatokra, lehet választani helyet is. Elolvadok. Na mondom, utolsó sor, oda értelmes ember nem ül (ebben igazam volt), majd jót alszom fekve. Nyilván be is ült mellém két nyanya, az ilyen igazi megsavanyodott öreglányok, kövérek, alternatívan öltözködnek és mindenkinél okosabbnak gondolják magukat, férfihiányukat pedig külföldi utazgatással kompenzálják. Szóval innentől hely gumó. Mindezek mellé képes voltam magam a foci EB Kossuth Rádiós közvetítésével terhelni. Az még hagyján, hogy a telefonomat furcsa mozdulatok közepette dugdováltam az ablak irányába vételért imádkozva, de a "kommentátor" hozta az MTVA minőséget, így gyakorlatilag az eredményen kívül élmény-értéke nem volt a dolognak. Kedvencem tőle "da Silva" és Xavi Fernandez (gy.k.: David, és Hernandez), illetve "szegény" Barzagli, akit a szegénység epitheton ornansán kívül azzal is sújtott a lator, hogy kőkemény G-vel ejtette a nevét. Tőrdöfés volt minden labdaérintése. Vége lett, így reggel szomorú olaszokra számíthattam. Egy keveset (darabokban talán 4 órát) még aludni is tudtam, olyan testhelyzetekben, amire nem gondoltam, hogy képes vagyok. Triestbe ereszkedtünk éppen le a jellegzetes szerpentinjén, mikor felébredtem 4 körül, aztán a velencei kikötő, Mestre, majd Padova.

Kihalt várost találtam, ami nem csoda, egyrészt EB döntő, másrészt hétfő reggel 6, de Eindhovenhez képest nagy (volt) a kontraszt tisztaságban, rendszeretetben, mindenben. Beslattyogtam a Professzor Ducceschi által külföldi tanársegédek elszállásolására adományozott házikóba, ahol egy kedves olasz nénike fogadott, természetesen egy kukkot nem beszél angolul. Kitöltöttem néhány papírt (elképzelni nem tudom, miket írtam alá), majd megmutatta a szobámat. Módfelett elégedett vagyok vele, apró, célorientált. A fürdő nagyobb, mint az otthonim (ez nem nagy teljesítmény), a szobában van ágy, íróasztal, lámpa, szekrény, polc. Ami hiányzik: légkondi, szúnyogháló, tv, meg egy raklap maláj khmm... Szóval ki lehet bírni, kellően alulöltözötten, a szükségesnél egyetlen egy ATP molekulával sem többet felhasználva a mozgáshoz. Kipakoltam, aztán indulás az International Welcome Office-ba (mifene!), ők szervezték a szállást, illetve adnak belépést a padovai városi internethez (mifene 2!). Egy külön kis táskát is a kezembe nyomtak, különbet mint egyes konferenciákon, tele Padováról, illetve az egyetemről szóló anyagokkal (are you watching Semmelweis?). Ezután irány a Klinika, pontosabban Klinikák (lásd még Policlinico), ahol egy könnyed fél óra bolyongás után megtaláltam az echos nőcit, akit kerestem. A CVC labirintusa gyenge amatőr ahhoz képest, ami itt van... És a legjobb, hogy néhány orvoson kívül gyakorlatilag senki sem beszél angolul (v.ö. Hollandia). A szakmai élményekről majd külön írok bejegyzést, egyelőre annyit, hogy mindenki nagyon kedves, bevontak a munkába, mindent örömest megmutatnak és hihetetlen bizalommal vannak. A hétvégén például egyes egyedül dolgoztam az egész adatbázisukkal, senki meg sem kérdezte, mit akarok, fel sem merült bennük, hogy letörlök, vagy ellopok valamit. Európa. 

Enni nem sokat kíván az ember 40 fokban, egy kicsit azért megerőltettem magam és vettem pár dolgot az Auchanban, de csak azért, hogy a gyarló testemet munkára tudjam bírni... Először jól eltévedtem odafele menet, vagy én veszítettem el a tájékozódó képességemet (megnéztem előtte, merre kell menjek), vagy az utcák bonyolultak... Visszafelé is eltévedtem, ez egy 6-os ásványvízzel már nem olyan vicces, pláne hogy sikerült egy olyan lábbelit felvennem, ami egy összefüggő vízhólyagot csinált a talpamból. Mellesleg kb. ugyanannyiba kerül minden, mint otthon. Vettem szúnyogűzőt, meg egy egeret, mert a töltőt ugyan elhoztam a vezeték nélküli egeremhez, csak az adaptert hagytam az asztali gépemben, nemzeti színű vállba veregetés. 

Jól érzem magam, egyelőre nem nagyon fedeztem fel a várost nevezetességek szempontjából, valahogy nincs rá igényem. Egyrészt meleg van, másrészt dolgoztam, harmadrészt. Sokat olvasok, nem csak a jelen témával kapcsolatos cikkeket, hanem alap echos dolgokat is, úgyhogy igazán hasznosan telnek a napok. Már-már ijesztően jól megvagyok egyedül, kiválóan el tudom magam szórakoztatni (Gyilkos elmék, Trónok harca, blogírás, ad absurdum). Azért nem célom, hogy ez így maradjon, szívesen venném, ha egyszer más csinálna nekem programot, de majd otthon, muhaha! Szülők, barátok hiányoznak, legjobban az a valaki, aki nem tudhatja, hogy ő az a valaki, aki a legjobban, de egy hét még nem nagy idő, facebook, skype üzemel. Egyelőre ennyi, egy-egy történet, ha még eszembe jut, bemikroblogolom. Csóközön.

U.i.: szakmáról coming soon!

U.i. 2: BREAKING! Poker face érzelmeket mutatott! Megkönnyeztem szegény Murray-t... Micsoda mázlista vagyok, hogy végigkísérhettem Federer pályafutását; Andy kevésbé az.